VÁZANYAG: KARBON, ALUMÍNIUM VAGY ACÉL?

A kerékpárgyártásban alapvetően három fő alapanyagcsoportot használnak jelen pillanatban, amennyiben vázgyártásról beszélünk. Az alumínium, a szénszálas szövetek, illetve az acél jelentik a kerékpárgyártás szentháromságát, ennek hosszú története és rigorózus evolúciós fejlődése van. Mind a három megfelelő megoldást jelent a maga nemében és maga szintjén, de azért ezek a szintek erőteljesen elkülönülnek egymástól.

ALUMÍNIUM: Az alumínium többféle alumínium alapanyagot jelenthet, amelyet szkandiummal vagy más fémekkel ötvöznek. Ebből fakadóan a végeredmény is más lesz, alkalmazkodva ahhoz a felhasználási területhez és árszínvonalhoz, amelyet az adott váz képvisel. Az alumínium belépő kategóriában és bike for fun kerékpárokhoz jó választás, hiszen viszonylag alacsony az ára, elég könnyű, és merev is.

KARBON: A karbon tulajdonképpen minden szempontból a legjobb alapanyag. A szénszálas szövetek kétféleképpen csoportosíthatóak. Kategorizálhatunk szövetsűrűség és ezek típusai szerint. Vannak a klasszikus horgolt (pl. 1K, 3K, 12K) szövetek, illetve vannak az egyirányú, tehát nem horgolt UD (unidirectional) szövetek.

A másik csoportosítási szempont, hogy egy szénszálas szövet nagy modulusú, erős, avagy nagy ellenállásra képes. Előbbiek nagyon merevek és könnyűek, utóbbiak rendkívül ellenállóak és rugalmasabbak. Könnyű, merev és versenyzésre komoly színvonalon alkalmas vázat nem lehet építeni előbbiek domináns használata nélkül! Utóbbiak nélkül viszont, nem létezik vázgyártás. 

ACÉL: Az acélötvözetek jelentik a kerékpározás legősibb vázalapanyagát. Itt megkülönböztetünk különböző szénacél, illetve króm-molibdén ötvözeteket. Európában nagy kultúrája van, olasz cégek, legendás modelljeit készítik ma is ebből az anyagból.